Változások Tavasza
Április a régi tapasztalatok szerint a természetben bekövetkező gyors változások évadja. Közmondásunk is van rá: olyan szeszélyes, mint az április. Ám úgy tűnik, hogy ez a változatosság nemcsak a természetre, hanem a társadalomra is érvényes.
Ez az Atilla Király Népfőiskolánk életében is érzékelhető volt. Mindjárt a hónap elején mi is részt vettünk a Hősök terei kormányellenes tüntetésen. Innen átvonulva később a Kossuth téren fejeztük ki tiltakozásunkat a Magyar Gárdával együtt.
Rá egy hétre az Alkotmány utcában a Magyar Gárda és az AKN határozott kiállása még az Összefogás Civil Kezdeményezés szervezőinek is túl radikálisnak bizonyult. Még az időjárás is megváltozott és olyan jégesőt kaptunk a nyakunkba amit még a rendőri atrocitások sem tudtak felülmúlni. Végül is mi maradtunk egyedül a harctéren, mert úgy magunkra hagytak az „összefogás hősei” mint a pinty. Ennek persze meglehetősen brutális következményei lettek ránk nézve, mert a rendőrfenevadak megint megfeledkeztek homo sapiens mivoltukról. Ilyen előzmények után szervezte meg iskolánk igazgatója, Vörös Jolanda – aki szintén jócskán belekóstolt a rendőrök emberbarátságába – a hallgatók és hozzátartozóik kirándulását Dobogókőre.
A gyülekező Pomázon volt és mintegy 60-an kerekedtünk fel, hogy birtokba vegyük hazánk egyik szakrális tájegységét a Pilis legmagasabb pontját. A kitűzött helyen tábort ütöttünk ahol a lustábbja, azaz mit is mondok, tehát a társaság szolgálatkészebb tagjai a kiszemelt főzőhelyen az árnyas fák alatt nekiláttak a bográcsgulyás elkészítéséhez. A főzésre kevésbé hajlamosak túrázni mentek. Ez először könnyed sétának indult, de aztán kiadós túra lett belőle. Ám ez nem az Alkotmány utca. Itt bizony házak helyett fák vannak. Nincs zebra a fák közötti áthaladás megkönnyítésére. Fától-fáig csúszkáltunk föl és alá, jobbra és balra, pedig maradhattunk volna az arany középúton. Így aztán akit nem tévesztett meg fals érzékelése az már régen a bogrács körül volt.
A bográcsgulyás illata elhessentette a fáradtságot és a bográcsok követhetetlen gyorsasággal ürültek ki. Az ebédet jóízű beszélgetés követte, amelyben felidéződtek az elmúlt szemeszter kellemes és emlékezetes pillanatai. A kirándulás résztvevők jobban megismerhették egymást és a társalgás során még mélyebb benyomásokat szerezhettünk egymásról.
Együttlétünk alatt komoly témák is előkerültek. A hely szelleme szinte felkínálta a beszélgetés tartalmát. Arról is szó volt, hogy az itt felvetődött dolgokról minden magyar embernek tudomása kell, hogy legyen. Sokat segített az értelmes beszélgetés során, hogy a főiskola tananyagának feldolgozásakor alapos ismereteket szereztünk. A helyi lakosok közül is néhányan odajöttek hozzánk és legnagyobb szomorúságunkra megtudtuk, hogy a globalizáció sátáni erői erre a felbecsülhetetlen magyar kincsre, azaz Dobogókőre is szemet vetettek. Ezt is el akarják tőlünk orozni, ám ezt nem hagyhatjuk. Ezért beszélni kell róla és küzdeni megmaradásáért, amelyet ott tiltakozó aláírásunkkal szentesítettünk és ha kell fizikai erővel is megvédjük. Értékmegőrző kötelességünk azért is alakulhatott ki többek közt, mert az Atilla Király Népfőiskola vezetése és tanári kara feltárta előttünk és tudatosította bennünk kötelezettségeinket. Ha értékeinket elveszítjük mi magunk is földönfutókká válunk. Sokféle kételyünk támad az ismeretek gazdagodása során. Ellenfeleink visszautasító őrjöngése megerősíti kételyeinkben igazságunkat.
Lehet-e olyan történelem, amelyben a hazugság győz?
Sajnos lehet, főleg a miénkben. A világ és benne jó sok magyar ember nem ismeri történelmünket vagy ha igen akkor tévesen. És vannak olyanok is akik magyarellenes nézeteik miatt itthon és külföldön egyaránt igyekeznek torzítani nemzetünk történelmének tényeit. Szerencsére az AKN az igazgatónő vezetésével az oktatók elkötelezettségének köszönhetően felismerte ezt a helyzetet. Ők együtt hatalmas erőfeszítéseket vállalva igyekeznek reális képet adni az igazságról. Ebben hű partnereik a hallgatók, aki ugyan nem gondolják magukat csalhatatlanoknak, de biztosak abban, hogy a feldolgozandó és hiányzó ismereteket csak ezen az úton képesek megszerezni, amelyeket sem a tv sem a rádió nem közvetít, sőt még az intézményes iskolai oktatás sem vállal fel.
Napjainkra már egyre nagyobb az irodalma az igazságnak, amely feltárja a valós tényeket. Az előadásokon pedig az oktatók személyessége közvetlenebbül hat, ami a megvilágosodást jobban és gyorsabban elősegíti. Mi sem vagyunk egyformák. A magunkfajtára gondolok. Többen bátran kiállnak és kinyilvánítják akaratukat, hogy nem akarnak bolsevista neoliberális világban élni. De még közöttük is nagy az ismeretek hiánya, bennük is megvannak a bokros tévedések, ami nem csoda. Remélhetőleg nincs már sok idő és megváltoznak életkörülményeink. Ebben reménykedve mi a népfőiskola polgárai biztosak vagyunk abban, hogy tovább bővíthetjük ismereteinket és szervezőinknek köszönhetően további előrelépések lesznek összekovácsolódásunk érdekében. Erre jó példa volt a május elsejei majálison való részvételünk ahol sokunk érdeklődésére számot tartó fórumon Vörös Jolanda igazgatónő felvázolta a jövőbeni elképzeléseket és többünket büszkeség töltött el, hogy mi is részesei leszünk az előttünk álló feladatoknak.
Végül szükséges megemlíteni azt is, hogy Pünkösd szép napján Pilisszántóra zarándokolunk, ahol részt veszünk a többi keresztalja menetében az Atilla Király Népfőiskola zászlaja alatt. Részt veszünk a Pilisszántói kápolnánál tartandó szentmisén, amely a Csíksomlyói szentmisével egy időben zajlik. Most már biztosak lehetünk abban, hogy megrendezésre kerül a 4-5 napos Atilla Király Népfőiskola nyári szabadegyeteme, amely további jó lehetőség magyarságunk jobb megismerésére. Nem mondhatjuk tehát, hogy eseménytelen lett volna ez a szemeszter, sőt felülmúlta várakozásunkat. Köszönet érte mindazoknak, akik lehetővé tették ezt számunkra.
Lugosi Józsefné Kati és Kucsera Zsuzsa AKN hallgatók