Interjú Vörös Jolandával
- Hogyan került a politikába?
- Visszamennék az időben. Ebből kiemelném a Kádár-korszakot, a rendszerváltást és a Horn-féle visszarendeződést. Amikor fiatal voltam politizálni csak az MSzMP-ben lehetett, amely az értékrendemtől igencsak távol esett. Tehát éltem a nők helyzetéből fakadó hagyományos életet. Gyermekek, otthonteremtés, a munkahely amely ebben az időben egy általános iskola volt.
A munkahelyünkön a nem párttagoknak kétszer annyit kellett dolgoznunk, mint a többieknek, hogy szó ne érjen bennünket és ne tudjanak belénk kötni. Ha ők vétettek azt elnézték, megvédték egymást, ha közülünk azt megtorolták, megbélyegezték. Ez a kettős mérce erősítette bennem az ellenállást. Eljött a gengszterváltás ideje. Még nem éreztem semmiféle késztetést, hogy részt vegyek az eseményekben. Megoldják majd nélkülem. Hát nem így történt. 1994-ben a Horn kormány hatalomba kerülésével ki kellett mondanom: na most már elég volt. Úgy látszik nélkülem mégsem lesz rendszerváltás, amiért sajnos még ma is harcolnom kell. Kisgazda lettem. A politika nehéz terep.
- Előnyét vagy hátrányát érzi, hogy nőként vesz benne részt?
- A mai társadalmunk férfitársadalom. Nekünk nőknek, akik politizálunk, a saját társaságunkon belül is nagyon nehéz terepen kell megküzdenünk, hogy egyenlő mércével mérjenek bennünket. Ha végignézünk a pártokon: kevés a női arc. A pártok vezetése tudja ezt. Választások előtt néha eszükbe jut, hogy kifelé nem mutat jót, ha a női társadalmat csak férfiak képviselik. Ilyenkor dísznek beválasztanak egy-két nőt, de igazán csak egymásban bíznak. A Zrínyi Ilona Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetség elnökeként, nőtársaimmal együtt ezekre a kérdésekre is keressük a választ.
- Milyen emlékeket őriz az Orbán-kormányról ?
- Több tárcaközi és kormányközi bizottság tagja voltam. Mi a nemzeti érzelmű köztisztviselők kétségbeeséssel láttuk, hogy nincs befolyásunk a bennünket is érintő ügyekre. Sajnos a köztisztviselői karban nem volt rendszerváltás. Továbbra is kriptokommunisták voltak döntéshozói helyzetben, akik hazajátszottak mindent. Ők és a helyettes államtitkári posztra emelt emberek voltak, akik pezsgőt bontottak a minisztériumban, amikor 2002-ben elvesztettük a választásokat. Ezek után ők maradtak, mi pedig elvesztettük állásainkat.
- Mikor került kapcsolatba a Jobbikkal?
- A Kisgazdapárt atomjaira hullott. Sem az időmet sem a lelki energiáimat nem pazarolhattam tovább a köztük zajló kisszerű torzsalkodásokra. Az én értékeim nem változtak és a tettrekészségem sem. A Jobbik –akkor még ifjúsági mozgalom- vezetőivel először a Visegrádi dispután találkoztam 2003-ban. A párttá alakuláskor, a zászlóbontáskor már velük tartottam. Kezdetben kabinetkoordinátor voltam, az akkor még alelnök Vona Gábor mellett.
- Az AKN alakulása óta megváltozott az élete?
- Nagyon megváltozott, rengeteg munkát, vidéki utat jelent számomra. A 2008/09-es első tanévet zárjuk az idén. Az indulást megelőzően 7-8 havi előkészítő munkám van benne. Azóta pedig… az elején még napi 10-12 óra. Ma már egy jól bejáratott rendszer szerint zajlik az élet, de igen nagyfokú rendszerességet és irányítói feladatot jelent számomra. Amennyi munkám van benne, annyi örömem is. Intézményalapításban részt venni egész más minőség, mint egy meglevőt irányítani.
- Tartja a kapcsolatot Kiszely Istvánnal?
- Igen, tartom. A professzor úr mögött egy életmű áll, amellyel sokkal többet tett a magyarságért, mint ahogy ma ezt az emberek többsége felfoghatja. Bárki bármivel akarja ezt semmissé tenni, az idő őt fogja igazolni.
- Milyen jövőképet szán az AKN-nak?
- Egyre szélesedő tömegbázist, amely tudást és egy természetes segítő közösséget is jelent a hozzánk tartozóknak. Remélhetőleg a népfőiskola egy-két éven belül elérheti az akkreditációs követelmények színvonalát.
forrás: barikad.hu